El sem hiszem, de lasasn egy hete a gyermekem összességében egy angyal. Hogy ez annak köszönhető, hogy tényelg mrgjavult vagy hogy kipihentebb vagyok, mint eddig bármikor az elmúlt 20 napban (mert már akár 3-4 órát is alszom egyhuzamban vagy 5 napja :) ) nem tudom?! A lényeg, hogy egy pár nevetős, viccelődős, játékos nap van mögöttünk. Na jó, azért a napi 101-szer is femászom a székekre és lepakolok az asztalról, meg az ebédlőszekrényről, az megvan...meg megszerelem a családtagok mobiljait, a mikrót és természetesen a számítógépet, de emellett minimalizálva volt a hiszti, a nyüglődés. Hatalmasakat kacarászunk Áronnal, amikor megpróbál megijeszteni én meg úgy teszek, mint ha...Jókat sétálunk és egészen szótfogad már, sőt, két napja a kezemet is megfogja egyre többször. Tegnap pl egészen elérzékenyültem, amikor ő magától tette a kezést a kezemre és hosszan fogta át az aprócska ujjaival a mutató ujjamat. Annyira egyszerű és annyira meghitt percek voltak.
Sajnos hogy a jó időnek vége, így némileg redukálódott a kintléteink száma és egyenlőre el sem tudom képzelni, hogy mit fogunk csinálni bent a lakásban ha beköszöntenek az esős, hideg őszi napok?! Játszóterezni nem nagyon voltunk a ronda szeles időben, mert Áron ha esik, ha fúj homokozna, ami most nem lett volna szerencsés és nem akartam harcolni vele emiatt.
Sokat legózunk, rajzolunk, verselünk és persze autózunk, de ezek is csak egy ideig működnek. Márpedig az unalom nagy ellenség, mert akkor kezd el rosszalkodni. Ő persze nem érzi annak, csak felfedez...:D
Lassan bevásárolok a novemberben kezdődö bölcsire is, mert nem szeretném egyszerre a boltban hagyni a havi GYED-et...ma pl vettem Áronnal néhány pár zoknit, meg egy villogó talpú cipőt. Hát ez utóbbit egész délután le sem akarta venni, ami ritka dolog, mert idehaza azonnal megszabadul általában a lábbeliktől és a zokniktól is...
Viszont nem tudok mit kezdeni a bilizéssel. Áron semmiféle vonzódást nem mutat sem a bili, sem a Wc szűkítő iránt. Hatalmas hiszitben tör ki, ha ráületjük valamelyiker. Erőltetni nem szeretném a dolgot, de valahogy ez még hiányzik a bölcsire felkészítő "repertoárunkból". Iszik, eszik már szépen egyedül, általában meg is mutatja, ha szeretne valamit megkapni, de a szobatisztaságtól még rettentően messze vagyunk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése