vegyesen
Mivel ezer éve nem írtam magunkról, Áronról így hirtelen nem is tudom, milyen címet adjak a bejegyzésnek?! Na, mindegy, majd később max módosítom. A lényeg, hogy lassan egy hónapja nem írtam és már benne járunk az októberben. Még alig 4 hét és a kisfiam megkezdi a bölcsit. Borzalmasan skizofrén állapot ez számomra, mert egyrészt várom, hogy egy kicsit fellélegezzek a mindennapok súlya alól, másrészt meg siratom, hogy pikk-pakk két éves lett Áron (na jó, még nem annyi, de már nem sok idő) és már igazi önálló egyéniség. Már nem szorul rá a segítségemre egész nap, már nem marad egy helyben másodpercekre sem. Egész nap jön-megy, felfedezi a világot.
Nagyon jó kedélyű manaócska, sokszor megnevettet. (pssszt, el nem mondjátok senkinek, de néha meg az őrületbe kerget). Ma este is - mind mostanában sokszor - én szeretném, hogy aludjon, ő meg nem szeretné. Emiatt morogtam vele, majd meguntam, hogy hadakozzunk és egyedül hagytam, hogy akkor aludjon úgy. Persze egyszer csak hallom a motoszkálást, majd a tappancsokat a járólapon, majd feltűnik a feje az ebédlőnk fala mellett. DE csak a fejét láttuk. A cumit kivette a szájából és vigyorogva mondta a magáét. Szijjjja, szijja, késsssz, késsssz, meg némi hablaty...egy két cuppantós puszi küldés...én eközben próbáltam komoly képet vágni és összehúzott szemöldökkel fókuszáltam rá, hátha visszamegy a szobába...de egyszerűen annyira komikus volt, hogy kipukkadt belőlem a nevetés, majd persze Áron is hahotázni kezdett és végül beszaladt a nappaliba. Még most is vigyorgok, ahogy újragondoltam az egészet.
Sajnos egyenlőre nem sok szót mond, de amit tud, azt nagyon profin használja. Mindenhol köszön, ha bemegyünk valahová. A boltban már ismerik, mert ahogy belépünk, már kiabálja is, hogy szijjja, szijja és integet hozzá. Ugyanezt eljátssza bárhol, ahonnan távozunk. Ha odaad valakinek valamit, akkor azt mondja, tessszék, ha kér, akkor "ke" és ha megkapja, akkor "köszi". Van még, autó, néni, baba, amiket gyakran használ. Ja, meg a aja, kakaó, keksz. Ezek a legfontosabbak! :D Általában ebben a sorrendben. :)
Amióta nem írtam, történt velünk még sok minden. Amíg szeptemberben jó idő volt, kijártunk az újonnan átadott Kós-Károly térre játszani. Ott egy szuper szabadidő parkot alakítottuk ki. Hétfőnként még hozzá csaptunk egy zenebölcsit a játszóterezéshez.
Aztán volt például Mihály-napi búcsú:
Sokat megyünk sétálni is, mert a ded profi motorossá lépett elő! :) A Kós-Károly téri játszótéren csináltak egy műfűvel borított, lankás területet, kifejezetten biciklik és motorok számára, amin szuperül tudnak jönni menni. Na, első nap ezt meglátta Áron és onnantól szinte csak a motor érdekelte minden nap. Most már bárhová megyünk, a motor jön velünk.
Aztán voltunk betegek is. Szerencsére "csak" megfázás, de ez is nehézzé tette néhány nappalunkat és éjszakánkat. Egyenlőre úgy tűnik, hogy már kifelé megyünk belőle. Én már jól vagyok, áron még kicsit szörcsög néh,a de már tényleg nem számottevő.
Úgyhogy élünk, virulunk és útáljuk az olyan esős napokat, mint a mai is volt. :( Ez a legrosszabb az őszben.
Még néhány kép zárásként csak úgy vegyesen:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése