Áron manó

Áronkám igazi örökmozgó. Már meg is ijedtem, hogy - ma az igen divatos szóval élve - hiperaktív, de aztán a kedvenc kismamablog oldalamon kiokosítottam magam, hogy a gyermekem teljesen normális azzal, hogy ébredés után szinte egy percre sem áll meg. Mindenhová felmászik, mindent kipróbál, megszerel, megpróbál szétszedni, állandóan jön-megy, mint akinek rettentően sok, fontos elintéznivalója van egy napra. Már abba is belefájdul az ember feje, ha csak figyeli a ténykedését.

Mindemellett, ha én is éppen kipihent vagyok, akkor szuper jól megvagyunk és nincs is vele baj. A gondok leginkább akkor kezdődnek, ha anyuci fáradt az számtalan éjszakai ébredéstől, amit a még hátralévő 4 szemfog okoz...jó lenne, ha már vége lenne.

Áron most lépett a mindent megfigyelek és leutánozok korszakba és néha csak kapkodom a fejem, hogy ezt vajon hol is látta?! Így tanult meg pl puszit dobni. Most ha valahonnal indulunk hazafelé már automatikusan veszi a tenyerét a szájához és cuppog bele, majd jön az integetés. Tündéri tud lenni. Aztán rájött, hogy anyu érintőképernyős telefonján hogy lehet a videókat nagyképernyőre kirakni. Úgy nyomkodja a képernyőt, mintha legalábbis tényleg éretene hozzá. VAgy tényelg érti is??? :O A számítógép és tv kezelése már a gyerekjáték kategóriába tartozik. Most a légkondi meg a mikró kitanulása van soron, bár ezért már én nem lelkesedem annyira. De pl a mikrót nem nagyon tudom áthelyezni így néha érdekes dolgokat látok a kijelzőjén.

Lassan a beszéde is megindul. Egyre bűvül a paletta. Van a tessék, a köszi, számol kettőig (főleg lépcsőzés közben), adide, szia és Anci (ez utóbbi a Lancelot kutyusunk becézett neve akar lenni.)

Ja meg az elmaradhatatlan aja, vagyis anya...akit minden alkalommal hív, ha valami baj történik, ha valami gazfickóságot csinál és rászólnak, és természetesen ha kell neki valami. Ja és a legfontosabb szava a kakaó, amit persze nem így mond, hanem "tyotyó", de miutón addig ismételgeti, amíg meg nem kapja, így általában a végére már kihallom a nagy halandzsa kavalkádból a kakaó szót.

És persze már egyre gyorsabban közlekedik gyalog. Oly' annyira bátor, hogy sokszor hátrafelé néz, de előre megy...így persze van ám esés-kelés...most is egy hatalmas kék folt éktelenkedik a homolkán, mert leesett nagypapánál a kertben a lépcsőről. Két lépcső árválkodik a fal mlelett, amin akár csukott szemmel is képes fel-le menni, de vasárnap annyira nyűgös volt és fáradt, hogy lezógott róla. Hatalmasat koppant, de szerencsére már baj nem lett. Nem is látszott nagy dudor vagy pirosság, de hétfőre belilult rendesen.

Amivel viszont gondunk van az az alvás. Valamiért mostanában nagyon nehezen hajtja álomra a fejét. ALsó hangon 30 perc mire annyira lenyugszik, hogy talán már el si tud aludni, de képes még ebből is felkeltenie magát. Én meg kiborulok ettől. Nem tudom miért, de ezt nagoyn nehezen viselem, ahogy látom a vergődését az ágyban. Most próbálom azt, hogy egyedül aludjon el, mert akkor talán nem lesz napi kétszer 220 a vérnyomásom...ráadásul ha én ideges leszek, akkor ugye ő is nehezebben alszik el. Eddig ezzel, mármint az elalvással nem gond, de most?!

Ma pl délután 3 óra után aludt el, akkor is a nagymama segítségével. Pedig ő 12 - fél1 között már borzasztóan fáradt...mint ahogy ma is, de nem alszik...csak vergődik az ágyban.