13 hónap és három nap alatt Áron megtanult járni :D
És igen. Korábban már írtam, hogy Áron lépked, 4-5 lépést inogva. Na ezt ma többszörösen felülmúlta, ráadásul úgy, hogy élvezte nagyon. Este, ahogy a szobájában a szivacs kockákkal játszottunk, folyton folyvást rótta a köröket kapaszkodás nélkül. Ha úgy érezte, hogy most megingott, akkor vetődött vagy felém, vagy az ágy felé, hogy megkapaszkodhasson. Annyira édes, ahogy teszi-veszi magát és közben vigyorog.
Mostantól még jobban izgulhatok majd, hogy hol üti meg magát?! Eddig is voltak koppanások, de most már majd magasabbról esik el. :D Ma is úgy kellett visszafognom magam, hogy a legkisebb megingásnál ne rohanjak oda hozzá és kapjam féltőn a karjaimba. Főleg úgy, hogy tegnap délután kivittem szánkózni, miután vettünk neki karfát az én régi szánkómra. Mivel azonban mire kijutottunk, már mindenhol el volt takarítva a járdán a hó, így más utakat kellett keresnem, hogy tudjam húzni. Viszont a jeges, összejárkált, dimbes-dombos havon meg eléggé ingott a szánkó, így sikerült is Áront kibillentenem a karfák védelméből és arcal előre ráesett a járdára. Akkor úgy tűnt, hogy nem történt semmi, mert sikerült megfognia magát a kezeivel, de otthon észrevettük, hogy felrepedt a szája...szóval most hogy már jár is, nagyon félek, hogy mi lesz...
A járás mellett csiszolja már a beszélőkéjét is. A szótára a "de", "ne", "mama", "baba" és "tessék" mellett a "kettő" szóval is bővült. A nagymamájával kockáztak úgy, hogy a mama mindig tornyot épített neki, azért hogy Áron lerombolhassa. Az építés közben a mama mindig számolta a kockákat, mígy Áron egyszer csak az "egy" után folytatta a "kettővel". Tovább nem számol persze. Valószínűleg a szó hanglejtése tetszik neki. Gyorsan röbbszöri tesztelésnek vetettük alá, és nem véletlenül mondta, hanem tudatosan.
Ugyancsak 13 hónap és 3 nap kellett ahhoz is, hogy szándékosan megharapjon. Na jó, a játék hevében történt, de akkor is szándékos volt, ahogy belemélyesztette a fogait a vállamba. Borzasztóan fájt, és még most is vörös és érzékeny. Pedig én igyekszem egy jó ideje már játék közben nem harapdálni, csak csikizni, nehogy azt gondolja, hogy a harapás az elfogadott dolog, de mégis megtette. Eddig nem mutatott efféle hajlandóságot és remélem ez is csak egy véletlen megtévedés volt. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése