Kifli és őszibarack
Ma az egyetlen igazán nagy fejlemény, hogy bár nem először kóstoltattam Áronnal barackot, de ma nagyon nagyon jó ízűen ette meg a drága. Délben csináltam neki egy kis pürét, délután meg én szerettem volna barackot enni, de szabályosan kinézte Áron a számból. Na, gondoltam, nagy bajt nem okozok vele, így leszedtem az egész gyümölcs héját és odatettem a szájához. Na, azt látni kellett volna. Úgy cucogta, hogy csak na! Szívta ki belőle a levét és ha elvettem a szájától, akkor tátogatta, hogy adjam vissza.Tündéri volt!
Az éjszakánk amúgy elment. Volt már rosszabb is. Remélem ez egyre kevésbé lesz majd téma nálunk.
Visszatérve a kajatémához: amit még kóstoltunk - igaz, hogy tegnap volt, de az a kifli! Amíg főztem a konyhában, ő mellettem volt a pihenőszékében és gondoltam a kezébe adom a kiflit, amit reggel vettünk. Persze rögtön a szájához emelte és nyalogatta ezerrel. Azt hiszem, legalábbis most úgy tűnik, hogy igazi kis bélpoklos lesz belőle. Ami persze nem gond, sőt! Jobban örülnék, ha kis ínyenc lenne belőle, mintha nem szeretne majd enni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése