Áron manó

Régen volt ugyan, de megpróbálom leírni Áron, hogyan is érkezett meg Áron közénk.
Az az igazság, hogy így utólag örülök is meg nem is, hogy a kisfiam császárral jött a világra. Egyrészt jó, mert nagyon kemény fájdalmaktól kímélt meg a sors, másrészt meg az ember lánya nem így képzeli el a kisfia világrahozatalát. 2009.01.05-én kora reggel - 6 óra körül - mentünk be a kórházba. Hideg volt, egy hideg, száraz téli nap. A kórházban elég sokáig álldogáltunk a szülőszobán, hogy a szülésznők tudjon velünk foglalkozni...úgy 7 óra tájban lekísértek az osztályra, de mivel nem volt szabad ágy, így az egyik kezelőben kaptam helyet. Itt kezdtek el előkészíteni a műtétre. El nem tudom mondani, hogy mennyire ideges voltam. Persze Áron egyáltalán nem adta jelét, hogy meg szeretne születni...gondoltam is magamban, hogy milyen szörnyű lesz neki, hogy erőszakkal, nem az általa meghatározott időben és módon fog világra jönni.
Miután megkaptam a kanült a kezembe (harmadik próbálkozásra sikerült), belém folyattak vagy 4 zacskó infúziót, megérkezett a műtős fiú, hogy felvigyen a műtőbe. Lassan 10 órát írtunk. A műtőben rettentően hideg volt, és a nővérek, az aneszteziológus már bent voltak. Itt már a hidegtől és a félelemtől szinte vacogott a fogam. De egy szavam sem elhet, mert mindenki nagyon kedves és figyelmes volt. A spinális érzéstelenítést nagyon ügyesen adta be az anesztes doktornő, majd pikk pakk kiment a lábamból az élet. Ekkor jött be a doktornő, aki műtött...és már szinte vágtak is. Áront 12 perc alatt, 10:12-kor segítették világra, aki rögtön felsírt. Ő volt a legszebb kismanó a világon, akit valaha láttam.



A szája teljesen az enyém volt, egyébként meg tiszta apja. Mivel a kezem ki volt kötve, így nem tudtam megérinteni, csak az arcomhoz tették a kicsit, majd szülésznő kivitte őt apukájához és a nagymamához, akik vigyáztak rá. Innentől engem még kb 45 percet foltoztak...
Nem részletezem a műtétet, de voltak kellemetlen részei. Nem a fájdalom miatt, mert az hasonlóan a természetes szüléshez, az idő múlásával halványul, hanem az egész folyamat során voltam olyan szituációk, amikor nagyon furcsán éreztem magam.
A műtét után visszavittek a kezelőbe és itt töltöttem azt az időt, amíg kiment belőlem az érzéstelenítés hatása. Nem sokkal a osztályra visszaérkezésem után a csecsemős nővér hozta Áront és a mellkasomra tette a takaró alá. Rettentően összeizzadtunk, de ezt volt a legjobb dolog eddigi életemben.
Egészen addig együtt maradtunk, amíg már lassan eljött a felkelésem ideje. Ekkor a kismanót elvitték, de amint átbotorkáltam a leendő szobámba és letusoltam, a kicsit visszakértem magam mellé. Rettentően fájt mindenem, de mivel aludni úgysem tudtam, így Áron álmát vigyáztam egész éjjel mert ezzel el tudtam kicsit terelni a gondolataimat a fájdalomról.



-----------------------------------------------------
"40 hétre kölcsönadtam a testem óvó, védelmező bölcső-melegét, hogy élhess. És egy egész életen át védelmezlek és óvlak, ha hagyod. És fölvértezlek e kegyetlen világ ellen minden lehető páncéllal és fegyverrel, hogy harcaid nyertesen, sebek nélkül vívhasd, ha nélkülem kell helytállnod."

• 
• 
• 
• 
•