Áron manó

Tegnap volt Áron első úszás órája. Nagyon izgultam, hogy mi lesz, meg hogy lesz? És mennyire fogja bírni? No, azt kell, hogy mondjam, nagyon ügyes volt az én kisfiam. Az egész órát végig kommentálta, sikongatott, kacarászott, és meredten bámult a parton ülő oktató bácsinak. Tüneményes volt. Aztán a végére megéhezett a drágám és ennek hangot is adott. Először csak halkan, amire én azt hittem, hogy csak elfáradt vagy megijedt, de után úgy rázendített, hogy csak na! Szerencsére ekkor már csak egy gyakorlatot csináltak a többet, így nem is maradtunk le szinte semmiről.





Gondoltam, hogy a majd' egy órás foglalkozáson nem csak én, hanem Áron is elfáradt, én majd milyen jót fog aludni...na persze...a kocsiban kidőlt teljesen, még a rágóka is a szájban maradt, annyira hirtelen érte utol a álom, de mire hazaértünk, már fent is volt.


Vagyis tartotta magát a kb 20 perces alvási folyamatához. Én persze bírtam volna aludni, de ez egy másik dolog. :)
Viszont így hogy azért ő is meg lett dolgoztatva, itthon nem volt hiszti már este. Eljátszott egyedül a járókában is, az ágyában is, majd mellettem az ülőgarnitúrán, míg ettem. És még csak elaludni sem akart 6-kor. Mert ugye ilyenkor a normális napi menetrend szerint ki szokott dőlni még egy fél órára.
Már nagyon várom a következő foglalkozást.
Nekem viszont elég erőteljesen el kell majd kezdenem fogyózni, mert kisebb bálnává nőttem a szoptatás alatt. Az a baj viszont, hogy én örülök annak, hogy Áron szopizik rendesen és nem szeretném egy fogyókúrával ezt felborítani. Viszont így meg utálom magamat nagyon, mert a combjaimból két másik embernek is jutna...Lesz mit dolgoznom, ha már eszik rendesen Áron.
Bízom benne, hogy sikerül majd magam ismét formába hozni.

• 
• 
• 
• 
•