Áron manó: Svédországban jártunk

Svédországban jártunk

Áronkámmal március 17. és 22. között Svédországban jártunk. Egy nagyon kedves barátunk hívott meg magukhoz látogatóba és mi éltünk a lehetőséggel. Természetesen nem bántuk meg. Nagyon szuper vendéglátásban volt részünk. Odafelé a meghívóinkkal, azaz Dórival és Dáviddal együtt repültünk, míg visszafelé csak kettecskén Áronnal. Bevallom féltem az utazástól, de szerencsére teljesen alaptalanul, mert mindkét alkalommal jól viselkedett a kisfiam. Minimális nyüglődés mellett ülte végig a majdnem 2 órás utat. Szerintem ez egy ekkora törpétől nagy teljesítmény. Na meg azért tőlem is, hogy sikerült lekötni. :) Dávid baba fiatalabb Áronnál, de már nagyon rutinos repülésben. Ez persze látszott is, mert ő szuperul tűrte az utat.

Az akklimatizálódás - ott és itthon is - már nehezebben ment. Áronkám a repüléseket követően a hazafelé úton kocsiban aludt, de kint és itthon is utána már nem, és este is alig akart álomba szenderülni.

Ritka rossz éjszakáink voltak ezután. Aztán két nap után javulni kezdett ott kint a helyzet és Áron is megszokta az új környezetét. Dáviddal nagyon jól kijöttek és sokat kommunikáltak egymással. Nagyon édesek voltak együtt. Tündéri, jókedélyű kisfiú és Áron is megszerette. Jó volt nézni őket, ahogy játszottak együtt, illetve legtöbbször egymás mellett.

Dóriék minden napra csináltak nekünk programot, úgyhogy unatkozni aztán végképp nem volt időnk. Jártunk a Dániát és Svédországot összekötő Európa-hídnál, a tengerparton sétáltunk, végigjártuk Malmö belvárosát, elmentünk az Entré nevezetű új bevásárolóközpontba shoppingolni, illetve a fiúkkal az ottani játszóházba, voltunk Lundban egy játszóházban, játszótereztünk. Áronkám átesett élete első hányásán is. Amikor a tengerpartra mentünk át a belvároson, sok lámpa szegélyezte az utunkat és percenként meg kellett állni, majd elindulni, szóval rendesen ringatóztunk az autóban. Ráadásul Áronkám kölcsönbabaülése fordítva volt bekötve, amitől ő már elszokott és az út nagy részén sírdogált szakaszosan, de nem igazán értettem hogy mi a baja, egészen addig, amíg eltorzult arccal, sugárban el nem kezdett hányni.

Borzasztó volt látni, de utána nagyon megkönnyebbült és ahogy újra elindultunk, már aludt is, mint a mormota. :)

Hazafelé kicsit nehézkesebb volt egyedül, de azért kár lett volna, ha nem indulunk neki. Azért Ferihegyen már nagyon vártam, hogy kiérjünk a tranzitból és anyuék átvegyék tőlem Áront, mert eléggé nehéz volt őt, meg a bőröndöt, meg a kézipoggyászt együtt vinni a nem is olyan rövid úton. :)

Nagyon hosszan tudnék még írni, de a képeink is tudnak mesélni, úgyhogy nem eresztem bővebb lére az élménybeszámolónkat. Ezúton is nagyon köszönjük Dórinak, Attilának és Dávidnak, hogy meghívtak és vendégül láttak minket!!!

(Üzenet Dórinak: hazafelé nem a 6-os, hanem a 7-es kaputól indulta Wizzair gépe, és utolsó pillanatban értünk oda Áronnal -elshoppingoltuk az időt...:), illetve egyszerű hűtőmágneseket vettem a duty free shopban, amik 25 és 29 koronába kerültek :) :) :) )

És akkor a képek:

Induláskor Ferihegy1 - a tranzitban a fiúk