Miért van...
...hogy a gyermekem azt hiszi, hogy jól elvan napi 30 perc alvással? Most már pár napja délben alig alszik és estig egyáltalán nem hajlandó álomra hajtani a fejét. Az egyetlen bökkenő a dologban, hogy valójában baromira nem bírja ezt a hosszú gyűrődést, de sem erről, sem arról, hogy ettől én ideges leszek, nem akar tudomást venni. Amióta ő nem alszik én éhezem....:) És ezért leszek ideges...:) Na jó, azért ennyire nem tragikus a helyzet, de egyszerűen semmit nem elhet tőle csinálni. Így általában csak bakapok valamit, ami viszont az "alakomnak" nem tesz jót...idézőjelbe tettem, mert most éppen nem nevezném alaknak...borzasztóan szükésem lenne már egy kis fogyókúrára és rendszeres tornára, de úgy látom Áron ehhez még nem akar hozzájárulni.
Tegnap pl a sétról úgy jöttünk haza, hogy a házunk előtt elaludt. Na, gondoltam, most alszik majd vagy másfél órát...én meg megcsinálom a napok óta áhított tojásos nokedlit salátával...na, mire elmosogattam és összepakoltam, már fent is volt a manó...persze nem ébredt vidáman, és ez meghatározta a következő pár óránkat...kaja meg az ablakban...
ráadásul, hogy jó legyen, fogzik is a drágám. Ma mindkét kezével masszírozta az ínyét és kisebb hasmenése is van...Sokszor emiatt is nyűgös, illetve benyeltünk valami betegséget is. Én is meg ő is. Fáj a torkom, köhögök, folyik az orrom és én feküdnék egész nap...Áron is köhögött ma este már, meg folyik az orra, illetve nem kap rendesen levegőt...szóval van itt minden...:(
Kivéve egy jó kiadós alvást...pedig az hogy hiányzik már mindkettőnknek.
Na, de hogy ne csak a rosszat írjam le. Áron egy tündér egyébként. Az utóbbi időben rengeteget magyaráz már. Az első szava, amit tényleg úgy használ, ahogy kell, az a tessék. Bárkinek bármit odaad, akkor azt mondja, hogy tessék. Illetve még nem teljesen tökéletesen, de a köszönöm is megy már. :) Ma pl tüsszentett, majd egészségedré-t mondott magának, majd a végén meg is köszönte. Tündéri volt. :)
Úgyhogy az udvariassággal nincs baj...sőt!
A másik gyöngyszem a mai napon, hogy lent voltunk sétálni és beszaldtunk egy kicsit a játszótérre, mert jó idő volt, és akkor Áron még nem tűnt annyira betegnek...a játszótéren volt egy kislány, aki játék babakocsit tologatott. Na, Áronkám teljesen rácuppant a babakocsira, de a kislány nem adta, így vagy negyed órán keresztül járt a kislány nyomában, hogy adja neki oda. A kislány már néha nagyon ideges votl Áronra. Megállt, és óvatosan arrébb tolta, hogy ne zavarja őt a babakocsi tologatásban. De a kisfiam türelme és kitartása meghozta a gyümölcsét. A kislány letette a babakocsit, amire Áron rögtön rá is csapott. Kacarászva tologatta a játszótéren a babakocsit. Persze a fényképezőgépem pont most nem votl nálunk, hogy megörökítsem, de imádnivaló volt, hogy élvezte a tologatást. :)
Szóval babakocsis kép az sajnos nincs, de lefotóztam abban a ruciban, amit még Svédországban vettem neki. Szerintem nagyon jól áll neki. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése