Megint elmaradtam a bejegyzésekkel sajnos, de ennek az a legfőbb oka, hogy Áronom betaknyosodott. A fogzás miatt legyengül immunrendszere nem győedelmeskedett néhány baci felett, akik sajnos átvették az uralmat egy időre. Annyira, hogy a manócska fuldoklott a sok trutyitól, ami folyt le a torkára, és egyáltalán nem kapott levegőt az orrán. Borzasztó volt látni a szenvedését. Az egész szombaton kezdődött, és egyre csak romlott, míg hétfőn végül az orvosnál kötöttünk ki. Kaptunk orrcseppet és megnyugtattak, hogy minden ok a fogzásra vezethező vissza. Időközben a porszívó és az orrszívás napi rutinná vált, legalábbis nálam, mert Áron ahogy meghallotta porszívó hangját, már is igyekezett kereket oldani. Összességében édes volt, de valahol szörnyű is. Mint egy pók, úgy fogtam le a kicsit a lábaimmal, a kezemmel, közben szívtam az orrát, és nyugtatgattam, hogy mindjárt túl leszünk rajta. Nagy találmány ez a kütyü, de valami lelkiismeretfurdalást oldó cseppeket is mellékelhetnének hozzá...
Csütörtökre már fulldokolva köhögött, így este megint orvoshoz mentünk. Kaptunk köptetőt, emg garatfertőtlenítő sprayt meg Fenistil cseppeket, amiket más más időpontba kellett a gyerkőcbe diktálni, így a napom az orrszívás, és gyógyszeradagolás körül zajlott, mindezt úgy, hogy Áron a végén már nagyon ellenkezett.
De úgy látszik most már - egy hétnyi szenvedés és ülve alvás után - kezdünk meggyógyulni.
Az ülve alvás is kemény dolog...akármennyire is párnázott a fenekem a plusz kilóktól, mégis nagyon tud fájni több órányi gyerek ölbentartás után...és persze én ne msokat aludtam így, csak őriztam Áron álmát. Kemény napjaink voltak. És hogy még jobb legyen a rossz éjszakákat hisztis nappalok követték, mert bár jó kedve volta manónak ,de hamar elfáradt és aludt volna ,de nem tudott, mert nem kapott levegőt. 10 nap után talán msot már lesz egy jobb éjszakánk. :)
Idkőzben Áron megtanult pohárból inni, és tényelg iszik. REndesen. Nem csal nyalogatja a poharat és ízlelgeti az italt, hanem rendsen iszik. Normáési mennyiségeket. És úgy látom, hogy már igényli is.
Aztán állni is tud már kapaszkodás nélkül. Persze nem túl sokáig, mert annyira megörül, ha magában áll, hogy el kezd vagy integetni a kezével, vagy tapsolni és ettől elveszti az egyensúlyát. :)
Felismeri a vau-vau-t és rá is mutat, ha megkérdezzük, hogy van? Ennek Lancelot kutánk nem örül annyira, de talán majd megszokja.
És ma átestünk Áron életének első fogkrémes fogmosásán. SZerencsére sikeresen. Azt hiszem ki is ugrottam volna az ablakon, ha elutasítja a fogkrémetm mert kisebb szívinfarktust kaptam, amikor megláttam, hogy 1599 Ft-ot fizettem 20 ml-nyi gyerekfogkrémért. Nem mintha sajnálnám Árontól, csak nem voltam erre felkészülve.
Szóval ügyesen tátotta a száját, és hagyta, hogy a kézre erősíthető fejjel megsúroljam a fogacskáit alul és fölül.
Nagyjából ezek történtek velünk az elmúlt időben.
Képet sem készítettem mostanában túl sokat, de majd keresek és hozok egy párat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése