Áron első igazi cipős élménye
Ma életében először Áronkám igazi "hús-vér" cipőt kapott. Na nem volt se véres, se hús cafatok nem lógtak róla, csak volt szép magas szára, meg keméyn talpa, amilyennel az én kis rosszaságam lába még nem találkozott. A felvétellel nem volt gond. csúszott ám fel a lábra rendesen; Áron is nyugodtan tűrte, sőt mosolygott is hozzá. Na, gondoltam, ez nyert ügy. Gond egy szál se...igen...egészen addig, amíg le nem tettem a gyerkőcöta földre. Onnatól kezdve éktelen visításba kezdett és próbálta leszedni magáról.
Mivel éppen vásárolni indultunk sé már napok óta készültem, hogy most végre a lába is jól be lesz öltöztetve a manónak - eddig csak a puha talpó cipőcskéje és a harisnya fedte a lábát kint. Na jó, meg a lábzsák. Szóval Áron ordít, az én vérnyomásom az egekben. Öltöznék fel, hogy indulhassunk. Áron csak ordít. Közben a bútorokba kapszkodva jön utánam és panaszkodik, hogy szedjem le róla...és ez így ment míg el nem indultunk.
Nem tudom, hogy legközelebb is kisebb harcba fog-e végződni a cipő hordása, de majd meglátjuk.
Azt hiszem ez még nincs lejátszva Áron és a cipőcske között.
Tegnap meg Lolival és az anyukájával játszóházban voltunk. Azt hittem, hogy majd lesz nagy nyavíkolás, meg anyához bújás, de nem. A kezdeti visszafogottság után Áron bátran követte Lolit, akik rutinosan mozgott már a játékrengetegben.
Kivéve persze a babás részleget, mert azt nagy ívben elkerülte. Áron viszont a babákat is megcsodálta. Bár leginkább a szemük tetszett neki. :)
Loli csuda aranyos kislány és profin tud már berregni, "tessék"-et mondani. Szóval nagyon nagyon ügyes. A berregést azóta is mutatom Áronnak, de egyenlőre csak a nyálfújásig jutottunk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése