Unatkozás ellen
Hogy gyermekem feltűnő unatkozását (rosszalkodását) némileg kordában tartsam, ma mézeskalácssütésre adtam a fejem. Kora reggel nekiláttam a tésztának, hogy még elalvás előtt gyúrhasson, formázhasson Áron. Szerencsére maga a tészta nem volt nagy ügy (majd a bejegyzés végén közzéteszem), így hamar a lényegre térhettünk:
50 percig volt Áron a ragacsos tészta bűvöletében...a vége felé már a kedvenc Lego duplo figurák is megmártóztak az édes tésztában. Nagy élvezettel nyomkodta, nyújtotta (bár legtöbbször inkább a nyújtófa két végével bökdöste) a tésztát. Természetesen megvolt a minőségellenőrzés is. Sőt az ellenőrzés ellenőrzése is. :) Az utolsó képen már vannak árulkodó tésztafoltok is.
Összességében jól eltelt a délelőttünk, bár azt hittem ennél azért nagyon örömforrás lesz ez a tevékenység. Na mindegy. De legalább nem kellett állandóan rászólni hogy nem szabad, ne csináld, hagyd abba...mert sajnos ez előző pár napunk leginkább így telt. Már nagyon oda voltam, hogy állandóan meg kellett emelnem a hangomat, mert Áron a füle botját sem mozdítja, ha szépen kérem valamire...
Ma már jobban volt, oly' annyira, hogy ki akartam vinni a levegőre, mert két hete bent tespedünk (az orvosi látogatásokat leszámítva), de annyira hideg van, hogy végül bent maradtunk. Holnap a második felvonás jön: a mézeskalácsok feldíszítése.. Kíváncsi leszek, hogy az mennyire fog tetszeni Áronnak...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése