Áron manó

Összefoglaltam képekben Áronkám első évét:

És ami még lemaradt...a gyermekem belépett az ön és közveszélyes korszakába. Állandóan felmászik mindenre, mindennel hadonászik, sokszor forog körbe maga körül, hogy elszédüljön, ztán persze esik kel. Ezen ténykedéseinek végül kedden (06.08) kórház lett a vége.

Éppen készülődtünk be a munkahelymre és már csak nekem kellett valamit magamra kapnom, mert én balga nem akartam lestrapált anyukának kinézni...miközben Áron szépen felmászott mögöttem az ágyra, majd felállt, de annyira a szélén lehetett, hogy megbillenhetett, mert hatalmas koppanással hanyatt vágódott. Ő is és én is borzalmasan megijedtünk, de gondoltam, hogy megvígasztalaom hamar, és a kocsiban ülve már semmi baj nem lesz...viszont Áron nem akart megnyugodni, sőt...elkezdett öklendezni, amiről nem tudtam megállapítani, hogy a sírástól vagy az eséstől van-e. Közben fogta a fülét is, úgyhogy itt szépen felkaptam a gyereket és átrohantam a gyerekorvoshoz. Ő megnézte, majd azonnal tovább küldött a Heim Pál kórházba egy koponya röntgenre. Na az sem volt piskóta, mert az én gyerekem, köszönhetően a nagymamának, nem fél a fehérköpenyes emberektől, de most hirtelen annyi kellemetlenség érte, hogy a kórházban már akkor is üvöltött, ha csak ránézett valaki, aki fehérben volt...a röntgent is meg kellett ismételni, mert a hatalmas sírás és kapálózás közepette, bemozdult...

Hát nem kívánom senkinek ezt a tortúrát...a taxiban hazafelé már aludt Áron, annyira ki volt merülve. Én egészen addig jól tartottam magam, amíg a kicsi este le nem feküdt...rajtam ezután jött ki az idegeskedés minden utóhatása.

Szerencsére azonban nem történt semmi komoly baj az ijedtségen kívül, bár még egy nap hátra van a megfigyelési időszakból.