A nagyfiú

Igen, Áronkám nagyfiú lett! Ma egyedül ette meg az ebédjét! A déli alvás után igen hangosan adta tudtunkra, hogy ő bizony a salátánkból akar enni. Nem is értettük először, hogy miért is, hiszen annyira nem ízlett neki, amikor megkóstoltattuk vele. De aztán kibújt a szög a zsákból. A kockára vágott uborkát és paradicsomot szuperul tudta egyedül kanalazni, így függetlenül annak ízétől, tömbe befelé ezerrel. És meg kell, hogy mondjam, nagyo ügyes volt. Mivel azonban féltem, hogy hasfájás lesz belőle, így gyorsan leöntöttem az ebédjéről (húsleves sok tészátval, krumplival és sárgarépával) a levet és adtam egy műanyag kanalat Áron kezébe. Az egész levest, illetve a sűrűjét gyönyörűen a szájába kanalazta - minimálisan kellett neki segíteni...az a néhány falat sem ment veszendőbe, ami mégis a földre hullott, mert Lancelot is nyomon követte az eseményeket és szorgosan takarított a kicsi után. :)




  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Read Comments

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése