Áron manó

Ezt is elértük. Áronkám ma este először feltérdelt az ágyában, majd szépen állásba húzta magát és hatalmas örömmel lerámolta az ágya melletti kis szekrényt. Eddig nyugodtan egyedül hagytam az ágyban, hogy játsszon benne, vagy altassa el magát; maximum négykézláb közlekedett benne.
Most már muszáj lesz lejjebb engedni az ágyat, mert egyedül így nem lehet ott hagyni...
Simán kiperecelne belőle.
És íme a bizonyíték:





A másik két aranyos sztorija a napnak, hogy elmentünk a boltba hagymát venni, és megláttam, hogy van főző tök. Gyorsan le is vettem egy közepeset a polcról. Ahogy meglátta Áron hangos mam-mam-mam-mam kiáltásokkal adta tudtomra, hogy ő abból bizony enni szeretni. Sőt, azonnal enni akart. Nem nagyon tudtam meggyőzni arról, hogy ez a tök ilyen formában nem ehető. Először kétésgbeesett hangon mam-mam-ozott, majd sírós hangon, végül sírás lett belőle.
Annyira cuki volt.

A bolt előtt meg próbáltam elaltatni a drágámat, de kétszeri nekifutásra sem sikerült. Végül fogtam és kihoztam az ágyából és betettem a járókájába, és leültem gépezni. Erre elkezdett magyarázni....mam-mam-mam, nem-nem-nem, te-te-te és ahogy ránéztem, kacsintott rám (két szemét szorosan összezárja - ezt a dédi tanította neki)...egyszóval udvarolt, hogy vegyem ki a járókából. Na, hát nem tudtam ellenállni neki. Végül bevittem a szobájába és el is aludt a drágám.
Annyira édes pofa volt, hogy csak na!

• 
• 
• 
• 
•