Buborékok
Áronkám a zenebölcsi óta mély hódolatot érez a buborékok iránt ezért, hogy én is kiéljem gyermeki hajlamaimat, beszereztem egy buborékfújó készletet, amivel naponta eregetem neki a színes, pukkadós bubikat. Ezzel Áront nagyon szépen le lehet foglalni, maximum az én fejem fájdul meg a sok fújástól. Ma meg is örökítettem, ahogy Ildi - szomszédunk és nagy rajongója Áronnak - is rákattant a buborékfújásra és ma délután a kismanót szórakoztatta:
Időközben ugye növöget Áron foga és rájött, hogy azzal harapni is lehet. Ma elmajszolt egy kék szilvát, aminek lehámoztam a héját, és bizton állítom, hogy a gyümi kétharmada bizotsan a kicsi gyomrában landolt és ráadásul egy jól megtermett - közepes őszibarack - méretű szilva volt.
Aztán délután kinézte a számból az almát, na persze azt sem pürésítve, hanem meghámozva kapta és azon is nyammogott egy keveset. És mindeközben szépen használja a fogait.
Na, hogy nekem ne legyen annyira jó, nem csak erre, hanem cickó harapásra is. Eddig kétszer véletlenül harapott meg, amikor éjjel belealudt a szopiba és egyszer szánt szándékkal az egyik déli szopinál, amikor rám nézett, elvigyorodott és hammmm...én meg persze felsikítottam, amitől ő kacagásban tört ki...hát lehet rá haragudni?! Azóta persze minden szopin ál rettegek, hogy mikor jön az az éles fájdalom...és még belegondolni is rossz, mi lesz ha felül is kijönnek...
Na jó, biztosan nem fog direkt harapdálni - vagyis remélem - mert hát neki sem érdeke, de elég ha akkor is csak egyszer tesz egy próbát...:)
Ja és a játékok...a legkedvesebb játéka most a nagyi által kreált csörgő, vagyis egy áttetsző, zörgő zacsiba beletettünk egy plüss mekis Happy Meal-es figurát, becsomóztuk a zacsit és azt nyúzza akár 10-15 percig is...vagy a Tupperes műanyag edényeim..szép színesek...lehet őket pakolgatni...én meg reménykedem, hogy a drága edények bírják a kiképzést...de legalább Áron jól el van velük egy darabig és az aztán igazán nagy szó! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése